Október 22-én szombaton lépett fel Budapesten Paul Oakenfold, az egyik leghíresebb angol dj és producer. Az elektronikus zenét kedvelőknek mindig ünnepnap, amikor egy ilyen nagy név hazánkba látogat, szóval már egy hónappal ezelőtt is biztos volt, hogy ez a program kötelező lesz.

Paul Oakenfold-ról érdemes tudni, hogy már akkor elektronikus zenében utazott, mikor a mai buliba, fesztiválra járó közönség még meg sem született. A jelenleg 53 éves dj már a 80-as években is lemezlovasként és producerként tevékenykedett, és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy ez a zenei irányzat elterjedjen és a spektruma kiszélesedjen. Az angol legenda népszerű még arról is, hogy nagyon sok zenei stílust játszik, mixei sokszor egy teljes utazást nyújtanak a különböző stílusokon át. Lényeges eltérőek a szettjei, attól függően, hogy egy fesztiválon vagy egy klubban játssza azokat, ami szintén csak zenei igényességét bizonyítja. Szettjeiben és életművében is dominál viszont a trance stílus, amit jól tud elegyíteni a house különböző irányzataival dj szettjeiben.

A tegnapi estéről azt tudom mondani: megkaptam azt, amire vártam. Márpedig az elvárásaim nem voltak alacsonyak.

A mester előtt Slam Jr. izzította be a közönséget, méghozzá rendkívül jól. Bár Paul Oakenfold kezdése éjfélre volt meghirdetve, éjfélkor kezdtek jönni csak az emberek, éjfél előtt még nagyon kevesen voltak. Való színűleg ezért csúszott a kezdése éjjel 1 körülre, és így Slam Jr. is tovább tudott játszani. Eléggé finom, elmélyülős zenékkel kezdett, majd szépen felvitte a szettet, amit a mester tökéletesen át tudott venni.

Saját videó az estéről

Paul Oakenfold nagyon igényes zenékkel kezelte a közönséget a másfél órában amit a lemezjátszók mögött töltött. Persze az igazi saját bombáit, mint a Touch Me vagy a Southern Sun a végére hagyta, hogy ezzel csúcsosodjon ki a fellépése a végére. Nem hiába, ért hozzá. Bár nagyon erősen kezdte a szettet, ami aztán egy negyed óra múlva kicsit leült, de újabb negyed óra múlva megindult a közönséggel együtt egy olyan útvonalon, ahonnan már csakis felfelé mentünk a fellépés végéig. Hatalmas energiát adott át a közönségnek, nem szégyellve olyan számokat is bedobni mint Darude-tól a Sandstorm. Hatalmas élmény volt, csak ajánlani tudom, hogy ha legközelebb Magyarországon jár az angol legenda, mindenképpen menjetek el és bulizzatok egyet vele. Nem fogjátok megbánni.

Saját videó az estéről

Az estét Sterbinszky zárta, akin nem fogott ki, hogy a csúcsra járatott szettet átvegye a mestertől, és kicsit sem leengedve tolja tovább az estét egy klasszikus mix segítségével. Ő nem finomkodott, sorban dobta be az olyan klasszikus slágereket, mint a Faithless – Salva Mea, A Greece 2000, vagy Chicane Saltwater-je. Igazi nosztalgia, de közben új bootlegekkel megszórva. Nem vártam meg a villanyoltást, de hajnali fél négy után mikor eljöttem még javában izzott a hely Sterbinszkynek köszönhetően.

Hatalmas zenei élmény volt, köszönhetően a sokat látott 3 djnek és igényes zenei ízlésüknek. Ha legközelebb lesz hasonló tematikájú este, mindenképpen adjatok neki egy esélyt! Give it a try!

Írta: Patrik

A Vígszínház idén tavasszal mutatta be Mike Bartlett Földrengés Londonban című darabját Eszenyi Enikő rendezésében. A színmű témáját tekintve igazi 21.századi, a klímaváltozás, a túlnépesedés, a Föld jövője áll a középpontban.

A darab főszereplője három nővér: Sarah (Járó Zsuzsa), Freya (Bata Éva) és Jasmine (Szilágyi Csenge), az ismert klímakutató, Robert Crannock (Lukács Sándor) lányai. Mindhárman más-más életutat járnak be, Sarah sikeres miniszterasszony, aki mindenkinek meg akar felelni, elfoglalt politikus, aki nem ér rá, hogy a magánéletével törődjön, így az válságba is kerül.

Jasmine a fiatal egyetemista, aki mindenből kiábrándult, éjszakánként sztriptízbárban táncol és  Freya az állapotos tanárnő, aki nővére céltudatos, karrierista élete és húga lázadó énje között jeleníti meg az arany középutat. Szorongva éli meg a gyermekvárás hónapjait, klímakutató apja révén folyamatosan tájékozódik a klímaváltozásról és mindennapjai középpontjában a félelem jelenik meg a következő kérdéssel: érdemes-e erre a világra gyermeket szülni? Apjuk borúsan látja a Föld jövőjét és ezt a borúlátó hangulatot lányai is átveszik. Véleményem szerint a darab fordulatokban gazdag, izgalmas módon mutatja be  pár ember sorsát, miközben sok zenével és humorral igyekszik könnyedebbé tenni a téma mélységét. Milyen élet vár ránk itt a Földön? Milyen jövője lesz az utódainknak? Érdemes-e gyermeket szülni erre a világra? Mindhárom testvér ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben különféle megoldásokat találnak arra, hogyan legyenek boldogok.

Azt gondolom, Eszenyi Enikő egy fontos és aktuális, mindannyiunkat érintő problémára hívja fel a figyelmet, melyet a színpadon tehetséges, fiatal színészek modern rendezésben elevenítenek meg. A globális problémát felvető darab mély és elgondolkodtató érzésekkel engedi útjára a nézőt.

 És a végére egy kis kedvcsináló, ha az eddigiek még nem győztek volna meg:

Jó szórakozást!

Rami

Október 7-én lépett fel Budapesten Natalie Horler, aki a Cascada énekesnője. Annak a Cascada-nak, aminek a számait általános iskolában és középsuliban is mindenki ismerte, még az is, aki nem igazán kedvelte a dance műfajt.

A német együttes 2004-ben a Miracle című slágerrel robbant be az európai köztudatba, és maradt is ott jó pár évig. A legnépszerűbb számaik feldolgozások voltak, mint az „Everytime We Touch”, vagy a „How Do You Do”, de a „Because The Night” szintén egy ismert dal újragondolása.

Én nem tudok róla, hogy korábban járt volna Magyarországon a Cascada Natalie Horler-rel, de ha mégis, akkor az már biztosan jó régen lehetett, így azt is mondhatnánk, hogy hiánypótló volt ez a show.

A fellépés kb. 45 percig tartott, és ebbe igazából az összes ismert számuk bele is fért. Őszintén szólva nekem egy kicsit furcsa volt ez a vásári, falunapi felállás, tehát hogy az énekesnő középen, mellette a két táncos fiú a színpad két oldalán voltak elképzelve, de hát végülis nem nagyon tudták volna máshogy megoldani. Illetve lehetséges, hogy azért tűnt furcsának, mert a 2000-es években még nem nagyon jártam dance showkra, fesztiválokra, és könnyen lehet, hogy akkoriban ez volt az egyértelmű felállás.

Egy nem túl jól sikerült saját fotó az estéről

Sajnos nagyon részletes értékelést nem tudok adni az egész show-ról, pont azt kaptam amit vártam. A népszerű dalokat élőben énekelve, közben pár „How are you?” és „Do you know this song?” kiszólással, de a helyzet az, hogy ez elég is volt. Megvolt a nosztalgia, de egyben valami újat is láttam, amit eddig még korábban nem. A közönség egyértelműen vevő volt az előadásra, az összes számot végigénekelte Natalie-val, és a számok végén hatalmas sikítás és őrjöngés, mintha csak egy menő, új együttes lépett volna fel, nem pedig egy olyan, ami bő 10 éve volt a karrierje csúcspontján. A fellépésről instagram profilunkon találhattok egy saját videót is.

Meg kell még említeni, hogy szintén a 2000-es évek dance és handsup korszakának meghatározó hazai alakjai, Peat Jr. & Fernando adták a warm-up-ot a Cascada-nak, akik mindent megtettek azért, hogy a közönség hangulatát felfokozzák éjjel 2-re. A régmúlt Budapest Parádéinak és Club Rotation adások zenéinek legjavát lepörgették, még olyan számokat is, amiket nagyon szeretek abból az időből, de egyáltalán nem számítottam arra, hogy akár még ilyen „retro” bulikban is hallani fogom valaha, mint az alábbi dance slágert.

Ha valaki szereti a millenium utáni dance és handsup korszak zenéit azoknak mindenképpen ajánlom a hasonló tematikájú bulikat, ugyanis egy éjszakára újra visszarepülhet vagy 10 évet az időben, és átélheti mindazt, ami mai szemmel már kicsit gáz, kicsit kínos, de ott és akkor egyszerűen csak felszabadító. Október 31-én lesz egy hasonló tematikájú buli, sok hazai fellépővel és a német Master Blaster-rel. You should Give It A Try!

Írta: Patrik

Több éve tervezek eljutni az Országos Étterem Hétre, de mindig lemaradok a foglalásról, és a legjobb éttermek betelnek. Idén ez másképp volt, résen voltam és gyorsan foglaltam asztalt egy jól hangzó francia étterembe a Chessbe. A választásom nem is feltétlenül az étterem alapján történt, hanem a menüket néztem.

Aki esetleg nem ismerné az Étterem Hetet, annak összefoglalva a lényegét: a résztvevő kb. 100 "TOP" étterem egységes-fix áron kínálnak 3 fogásos ebéd/vacsora menüket! Az éttermek kb. 70%-a mindössze 3.300 Ft-ért, a további 30% pedig 4.900 Ft-ért kínál ún. Prémium menüt. Tehát elérhető áron juthatunk el elegáns éttermekbe és kóstolhatunk igazi különlegességeket.

A menü választásnál mi is a különlegességeket kerestük, valamit, amit még nem kóstoltunk, mert valljuk be nem vagyok az a típus, aki rántott húst kér sültkrumplival az étteremben. Tehát a menü, amiből választhattunk:

Választható levesek/előétel:
- Kakas ramen leves, ramen tészta, yuzu-miso, mángold, fürjtojás
- Édesburgonya krémleves, vörös áfonya, szegfűbors, kamilla
- Kecskesajt panna cotta, szőlő, bazsalikom, dió, kacsamáj isler

Választható főételek:
- Vörös márna, mangó-papaya, chili, csicsókalepény
- Supreme csirkemell, gránátalma-cékla, narancs-zsálya kuszkusz, feketeretek-zöldtea
- Sertés oldalas, polipkolbász, „krumplis tészta”, paradicsomzselé, kapor-juhtúró

Választható desszertek:
- Mille Feuille, fehércsokoládé-tejcsokoládé, szilva-sütőtök, rum-gyömbér
- Sajttorta, pezsgő-levendula, körte, vanília, kókusz

Én a kecskesajt panna cottát kóstoltam előételnek, panna cottát ilyen formában még nem ettem, de pozitív értelemben, érdekes íze volt, de nem túl pikáns, így aki szereti a krémes sajtokat annak ez is ízlett volna. Illetve belekóstoltam az édesburgonya krémlevesbe is, amit vaníliás tejszínhabbal szolgáltak fel. Különlegessége volt, hogy a pincér az asztalnál töltötte a tálba a levest, ez igazán fancy volt :). Főételnek a vörös márnát választottam, ez inkább semmi különös volt, ennél sokkal kíváncsibb voltam a sertés oldalas mellé tett polipkolbászra. Az egész étterem választásunk erre épült :). Hát legközelebb nem erre építek… két kis karika kolbászról volt szó, ami egy kapros öntettel volt leöntve, így az öntet íze dominált, erre is inkább a nem nagy durranást mondanám.

Desszertből mind a kettőt megkóstoltam, de egyértelműen a Mille Feuille volt a befutó. Ez egy leveles tésztával rétegzett torta volt, a tészta között fehér és tejcsoki habbal, aminek volt egy enyhe gyömbér íze. Magamtól nem jutna eszembe ez a kombináció, de nagyon jól jöttek ki az ízek, a gyömbér tökéletesen illett a csokihabba. Talán majd otthon is kikísérletezem :D.

Az ételek mellé exkluzív borajánlattal is készült az étterem, amit Kovács Antal háromszoros magyar bajnok ajánlásával állítottak össze. Ez plusz 1890 Ft-ot jelentett az 4900 Ft-os menün felül.
Fehérborok:
- Skrabski Pince Balatonudvari Rajnai Rizling 2015
- Kúcs Gyula Pécsi Irsai Olivér 2015
- Somló Kincse Kispince Somlói Olaszrizling 2015
Rosék:
- Légli Géza Kislaki Rosé 2015
- Skrabski Pince Balatonudvari Rosé 2015
Vörösborok:
- Dániel Pince Szekszárdi Avant Cuvée 2014
- Prisztóka Tibor Pannonhalmi Zweigelt 2015
- Kúcs Gyula Villányi Merlot 2015
- Ludányi Balázs Mátrai "Összetett" 2015
Édes/Desszert:
- Obzidian pince Tokaji Kései Cuvée 2015 

Én azt a lehetőséget választottam, hogy minden fogás mellé más bort iszom, és mivel nem vagyok egy nagy szakértő a pincér ajánlott nekem. Előétel mellé az Olaszrizling dukált, a hal mellé pedig Balatonudvari Rosét ittam, a desszert mellé pedig adott volt a Cuvée.

De, hogy ne csak az evés-ivásról beszéljek, pár szó az étteremről. A Dohány utcában egy hotellel együtt működik. Nem túl nagyméretű, de szép letisztult berendezésű, elegáns hely. A nevéből adódóan a dekorációban is visszaköszön a sakk. Illetve van egy fal, amit élő növények borítanak, nekem ez nagy gyengém, teljesen oda vagyok ezekért az élő falakért. Pozitívum volt, hogy nem voltak sokan, pedig Étterem Héten sokszor olvasni az értékelésekben, hogy túl sokan voltak, a pincérek szétestek, sokat kellett várni, itt erről szó sem volt, mindenki nagyon figyelmes és elegáns volt, nem érzékeltették az emberrel, hogy te csak egy béna kis menüs vagy :) Ezt külön köszönöm nekik.

Luca

Mivel a héten megyek az Étterem Hétre úgy gondoltam előre dolgozom és a hét elsőfelében lemozgom azt, amit majd megeszek :).  Nagy falásra számítok ezért valami durva edzésre szerettem volna menni, valamire ami zsírégető, cardio. :D

Végül a szobabiciklizésre, a spinningre esett a választásom, gondolva, hogy ott, ha nem bírom, akkor tekerhetek a saját tempómban. Végeredmény…padlón kúszás a fáradtságtól XD.

De mielőtt részletezném a tapasztalataimat, pár sorban leírom, mit takar a spinning.  A Spinning (edzőteremben végzett, magas intenzitású, zenés kerékpáros aerobik óra) az egyik legkiválóbb kardió edzés, mely egyszerre fejleszti a testet, a lelket és az állóképességet is. A spinninggel, akár 700-800 kalóriát is elégethetünk egy óra alatt, amelynek jelentős része szénhidrát. /a webbeteg szerint/ A spinnignek több típusa is van – én a hagyományost próbáltam – de létezik SpinRacing illetve VideoCycling is. A SpinRacing abban különbözik a sima szobabiciklizéstől, hogy vannak kargyakorlatok is tekerés közben, így még változatosabb és kihívásokkal telibb az óra. A VideoCycling lényeg, hogy egy nagy kivetítőn követheted merre visz az utad, hegyre fel, hegyre le, terepen vagy akár egy gyönyörű ismeretlen tájon is tekerhettek, egy plusz látványt és élményt ad a szobabiciklizéshez.

Mivel igyekszem rendszeresen eljárni edzésre, ezért számomra nem volt teljesen új közeg az edzőterem, de azoknak, akik nem szoktak járni összeszedtem pár információt az internetről és tapasztalataimból, amit érdemes az első alkalom előtt tudni és betartani:

• Alapfelszerelésként minimum 7 dl folyadék, leginkább tiszta víz javasolt, mivel hatalmas intenzitású sportról van szó, és a fokozott izzadás következtében nagy a folyadékvesztés, amit feltétlenül pótolni kell tekerés közben.
• Az edzés közben folyamatosan csepegő izzadtság nagyon kellemetlen tud lenni, ezért érdemes törölközőt használni. Ezen kívül a  tenyér is erőteljesen izzadni fog és a kormányon való csúszkálás elkerülése érdekében is célszerű törölközőt tartani magunknál.
• A kerékpározás alatt a testsúly nagyrészt a lábra nehezedik, ami leginkább a talpon összpontosul. Ezért, ha puha talpú a cipő, erőteljes fájdalom fog jelentkezni a lábboltozatban és előidézhet talpi íngyulladást is és a lábfej zsibbadását is. Emiatt mindenképpen keménytalpú cipőt használjunk, és ha szenvedélyünkké válik, érdemes kifejezetten kerékpáros cipő beszerzése.
• Ezen kívül érdemes figyelni a karjainkra. Ha egy edzés után fáj a vállunk, a csuklónk, akkor túlzottan ránehézkedtünk a karjainkra és a kormányra. Mindenképpen hasznos már az első órán figyelni a karok és a váll tudatos lazítására is.
• Sokat segít, ha a kerékpár helyesen, a testi sajátosságainknak megfelelően van beállítva. Mindenképpen kérjük az edző szakszerű segítségét ebben, így garantáltan nem a nyergen való csúszkálás vagy a kormány elérésének küzdelme foglalja le majd a figyelmünket, hanem magával ragadhat a tekerés élménye.

Tehát hétfő reggel belejtettem a spinning órára, az edzőtől megkaptam a megfelelő instrukciókat, hogyan állítsam be a biciklit, hogy kényelmes és biztonságos legyen. E szerint állítható az ülés magassága: lényeg, hogy tekerés közben ne legyen teljesen nyújtva a térd, inkább enyhén hajlítva; az ülés és a kormány távolsága: leginkább kényelmi szempontokat kell figyelni, van aki szeret hasalva biciklizni, de a lényeg, hogy ne verjük be a térdünket; végül a kormány magassága is állítható: minél magasabb annál egyenesebben ülsz, mint egy városi biciklin, ha pedig alacsony, akkor inkább sportos, ez is a kényelemünkre van bízva.

Az edzés eleje egy egyéni pár perces tekeréssel kezdődött, mindenki a nyeregben maradt, és az edző elmondta, hogyan fog felépülni az óra. Szerintem ez nagyon hasznos volt, mert tudtam mire számítsak, és be tudtam osztani az energiámat. Az órán felváltva voltak síkfutások és hegymenetek, egy-egy ’jump’-al megspékelve. A síkfutás azt jelentette, hogy a zene tempójára (elég gyorsan) állva tekertünk, fontos volt, hogy egy kis ellenállás itt is legyen a pedálokon. A hegymenetben pedig annyira fel kellett tekerni az ellenállást, hogy lelassuljon a lábunk és szabályosan húzni-tolni kelljen a pedált. Mind síkon, mind emelkedőn voltak jump-ok, ami azt jelentette, hogy 2-4-8 ütemre leültünk, majd felálltunk, ettől igen megemelkedett az ember pulzusa.

Az óra hangulatát emelte, hogy sötétben, neonfények és stroboszkóp világításban (mint a szórakozóhelyeken) tekertünk. Ez el is vonta az ember figyelmét saját küzdelméről és attól se kellett tartani, hogy más láthatja, mennyire izzadsz (mert hát nagyon…) :P. Illetve ténylegesen ki tudott kapcsolni az ember biciklizés közben, ellenben a futópaddal itt biztos nem lépsz mellé és esel le, ha elkalandozik a figyelmed, engem teljesen kikapcsolt és úgy éreztem 1 óra alatt megváltottam a világot (fejben) :D.

Összességében az óra kellemesen fárasztó volt, de teljesen feltöltődtem és úgy éreztem, hogy jól indult a napom. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, fiúknak is lányoknak is, akik szeretik a pörgést és kipróbálnának valamit, ami nem steppadra lépegetés, de mégse kerülsz tőle tolószékbe másnap az izomláztól.

Luca

Sziasztok,

Legutóbbi írásunkban a TRX-et, mint igen intenzív és kihívásokkal teli edzésformát mutattuk, most ugyan nem egy sport jön, de súrolja a határokat, és az izzadás itt is garantált.

Már nagyon régóta tervezgettük a barátokkal, hogy el kéne menni Lasertag-ezni, ami sok év várakozás után a hétvégén megtörtént. Gondolom a többség, ha nem is próbálta, de találkozott már a Lézerharccal, ha nem akkor lényegében egy a paintballhoz hasonló, de fájdalommentes stratégiai játék, ahol általában a cél az ellenfél csapat bázisának az elfoglalása vagy játékosainak a kiiktatása.

Szóval szombaton összeállt a csapat, 12-en voltunk fiúk is, lányok is vegyesen, ami ideálisnak mondható. Az előzetes foglalás után csak annyi instrukciót kaptunk, hogy lehetőleg fekete/sötét ruhába jöjjünk, amit nem sajnálunk. Ettől persze rögtön beindult a fantáziám, hogy majd biztos kommandózás közben néha gurulgatni és bukfencezni kell. J Nyilvánvalóan a fekete ruha a fények miatt célszerű, hiszen a fehér világít a neonfényben, a játszós ruha pedig valóban azért kellett, hogy a játék hevében ezzel ne kelljen foglalkozni.

Tehát megérkeztünk és mindenki kapott egy sisakot és fegyvert. Hogy a csapatok jól elkülönüljenek, különböző színű jelzőcsíkok voltak a sisakon, de bevallom még eleinte így se ismertük fel egymást a félsötétben és lőttünk mindenkit J

Többféle játék közül választhattunk: végtelen élet és időre megy, illetve mindenkinek 15 élete van és az a csapat nyer, akik közül többen életben maradnak. Mi az utóbbit választottuk, hiszen abban nagyobb a kihívás. 1 óra alatt 4 kört tudtunk játszani. A szabályokról röviden annyit, hogy mindenkinek 15 élete van (amit a bázison töltenek újra), végtelen töltény, és 2 gránát, amivel a szobában lévőknek 2 életét leviszed. Találatot a sisakon és a fegyveren lehetett kapni, de csak az ellenfélt tudtad megsebezni. A játék úgy indult, hogy az egyik csapat az emeleten, a másik csapat pedig a földszinten vette fel az állásait, és miután lekapcsolták a villanyt indulhatott a játék. Maga a játéktér, a Budafoki pályán, egy kétszintes bérházban volt berendezve, több lépcsőházzal, és körbejárható térrel, így a camp-elés hosszútávon nem volt megoldás. J A hangulat fokozása érdekében az egész lézerharc pályán füstgépek üzemeltek, és UV fényárban úszott minden, ami még inkább sejtelmessé, de elsősorban izgalmasabbá tette a lézeres játékot. A hangulatot tovább fokozta a zene.

A csapatok főleg kezdő játékosokból álltak, de azt gondolom, mindenkiben van annyi életösztön, hogy hamar ráérezzen. Azt bevallom őszintén nagy stratégiai bravúrokat nem hajtottunk végre, mert annyira fel volt mindenki pörögve, hogy esélytelen volt taktikai megbeszélést tartani, és amint elkezdődött a játék, mindenki elindult vadászni. Arra azért figyeltünk, hogy mindig kettesével-hármasával mozogjunk. A játék folyamatosan pörgött, sokat szaladgáltunk, lapultunk a falhoz és biztos volt olyan is, aki gurulgatott. :P

Véleményem szerint ezt mindenkinek egyszer ki kell próbálnia, mert rengetek story és közös élmény születik egy ilyen alkalommal. Remélem sikerült mindenkinek felkeltenem az érdeklődését, és ha még nem volt, akkor ezután mindenképpen bakancslistára került a Lasertag. You should Give It A Try!

Luca

Sziasztok,

vége a nyárnak, nyakunkon az ősz, így ismét eljött az ideje a rendszeres testmozgásnak. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én ilyenkor mindig bajban vagyok. Amint bejön a hűvös, esős idő beszorulunk a konditerem falai közé.  Számomra fontos a rendszeres testmozgás ezért mindig figyelek arra, hogy legalább heti 3-4 alkalommal mozogjak valamit, mert bár klisé, azt gondolom, ép testben ép lélek.

Ezen felbuzdulva én minden ősszel megveszem a kondibérletet és elhatározom, hogy rendszeresen eljárok edzeni. Nálam a kardió az mindig futás szokott lenni, mert szeretek is futni és jól kikapcsolja az agyamat, de amikor már több hete szinte minden napodat 30 perc futással kezded a futópadon, - én is belátom - az már unalmassá tud válni. Így hát idén szeptemberben elhatároztam, hogy felpezsdítem szürke hétköznapjaimat a konditeremben és kipróbálok csoportos órákat. Mindenki azt mondja, együtt valahogy mindig könnyebben megy a sport, amire a csoportos edzések tökéletesek. A heti órarendet nézegetve rögtön szembeötlött egy hárombetűs szócska, amiről már sokszor hallottam, de valahogy sose tudtam igazán elképzelni, mi is történik egy TRX órán. Így hát eldöntöttem, hogy kipróbálok egy ún. TRX köredzést a Life 1-ben. Mielőtt részletesen kifejteném élményeimet, gondoltam pár sorban leírom, micsoda is pontosan a TRX és milyen izmokat mozgathatunk meg vele.

A TRX egy funkcionális edzésforma, amit az amerikai haditengerészet fejlesztett ki. Az eszköz maga egy speciális kötél, aminek előnye, hogy bárhova felfüggeszthetjük, így gyakorlatilag mindenhova magunkkal vihetjük. A TRX abban különbözik a hagyományos edzésformáktól, gépi edzéstől, hogy ez integrálja az erő, az egyensúly és az állóképesség fejlesztését. További előnye, hogy több száz féle gyakorlat végezhető vele és a kezdőtől a haladóig mindenki a saját fittségi szintjének megfelelően végezheti a gyakorlatokat, akár otthon, akár a szabadban. Az eszköz az összes izmunkat megmozgatja, de legfőképpen a törzsizomzatot, ami az ülőmunkát végzőknek kifejezetten ajánlott.

A gyors ismertetést követően visszatérve az élményeimre elmondhatom, hogy  egy remek edzésforma és nagyon változatos is, hiszen rengeteg gyakorlatot lehet végezni vele, így garantáltan nem ununk bele egyhamar. A köredzés keretén belül az órán több állomás is volt és mindenhol 1 percig tartottak a gyakorlatok, majd jött egy fél perces pihenő, így összesen 3 kör fért bele az órába. Kezdőként azt állapítottam meg, hogy nagyon fontos a helyes testtartás a gyakorlatok kivitelezése során, ezért mindenképpen ajánlatos legalább az elején egy edző jelenléte mellett végigcsinálni a gyakorlatokat. Az óra végére garantált a fáradság, a következő napra pedig az izomláz, de mindenképpen megéri kipróbálni ezt a remek edzésfajtát! 

A bejegyzésnek lesz folytatása, ahol egy másik edzésformát mutatunk be nektek, miután kipróbáltuk, hogy ti már biztosra mehessetek! 

P.S.: Ha kedvet kaptatok, próbáljátok ki ti is a TRX-et, nem fogtok csalódni, ha egy igazán változatos, erőnléti és kardiós edzésre vágytok. És persze ne felejtsétek el megírni nekünk, hogy tetszett! :)

Üdv,

Ramóna

A Sully -(Csoda a Hudson folyón) Clint Eastwood legújabb rendezése, mely az American Sniper után ismét egy valós személy történetét dolgozza fel. Ez a személy jelen esetben Chesley „Sully” Sullenberger pilóta, aki 2009 januárjában sikeresen tett le egy utasszállító gépet a Hudson folyóban egy műszaki meghibásodás okozta kényszerleszállás során.

Mivel egy drámáról van szó, valószínűleg nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a tényleges landolás bemutatása nem a legfőbb eleme a filmnek, és inkább az eset utáni érzelmi (és fizikai) vívódás bemutatásán van a hangsúly a „hős” részéről. Viszont ennek ellenére mégis a filmnek az eseményt rekonstruáló része nevezhető igazán izgalmasnak, ami elég nagy hiba a készítők részéről.

Rengeteg módja lett volna, hogy valódi érzelemmel töltött jelenetek útján bemutassák Sully kapitány landolás utáni életszakaszának nehézségeit, de pont ez a rész sikerült véleményem szerint felszínesre. A film klasszikus drámai elemekkel dolgozik (szerettekkel való telefonbeszélgetés, családi kötelékek, visszaemlékezések), semmi olyat nem látunk, amit ne láttunk volna már máshol. Ezzel nem is lenne semmi baj, vannak ennek a műfajnak nagy művelői, akik így is képesek 2 órán át izgalomban tartani a nézőt. Ez Clint Eastwoodnak most csak mérsékelten sikerült. Tom Hanks karakterének nehézségeit úgy sikerül bemutatni, hogy sokmindenből kapunk, de semmiből sem eleget, így nem is tudjuk átérezni azt, amit kellene. Kapunk egy kis PTSD (Post Traumatic Stress Disorder) betekintést, egy kis magánéleti problémát, kicsit a szakmai ellenszenvből, de semmiből sem eleget ahhoz, hogy mélyen összekapcsolódjunk a főhőssel. Számomra ez negatívum volt. Főleg annak tekintetében, hogy Robert Zemeckis már 4 évvel ezelőtt készített egy teljesen hasonló tematikájú filmet Denzel Washington főszereplésével Flight (Kényszerleszállás) címmel, amelyik úgy gondolom jobban sikerült. Igaz, hogy ott nem igaz történet volt a film alapja, így nagyobb mozgásteret kaptak a készítők, és a főszereplő problémái is kissé más jellegűek voltak, de úgy gondolom, hogy az egy sokkal élvezhetőbb film volt. Mondjuk kérdéses, hogy itt mennyire rugaszkodott el Clint Eastwood mester a valóságtól, hiszen legutóbbi filmje esetében (American Sniper) ezt eléggé merészen meglépte, hogy valódi amerikai hősként állíthassa be a főszereplőjét, és hogy igazi akciófilmes elemeket is építhessen be a történetbe.
A rendező patriotizmusa itt is erősen érezhető, itt is teljes erővel azon dolgozott, hogy egy igazi amerikai hőst jelenítsen meg a vásznon, és volt pár pillanat, amikor ezzel túlzásba is esett. Meg kell viszont jegyezni, hogy itt ténylegesen egy hőstettről beszélhetünk, így jelen esetben jogosabb volt ez a törekvés, mint az Amerikai mesterlövész esetében.

A fentebb leírtak mellett viszont nem szeretném nagyon lehúzni a filmet, mert összességében egy egyszerű, klasszikus drámát kapunk, korrekt rendezéssel és korrekt színészi játékkal. Tom Hanks is és Clint Eastwood is úgy érzem, hogy ezt a filmet rutinból hozta, viszont ez is az egyik oka, hogy nem készült kiemelkedő film. Nincs benne egy olyan jelenet sem, amire pár hónap után is emlékezne az ember, pedig a történet erre adott volna lehetőséget.

Végeredményként a film egyszeri megtekintését mindenképpen javaslom, viszont nem javasolnám, hogy mindenképpen moziban nézzétek, szerintem elég megvárni a dvd kiadást, és egy unalmasabb estén otthon megnézni.

Végezetül még idetenném az Onion csatorna videóját, amelyben felhívják egy nagyon fontos dologra a figyelmet, amelyet mindenki elfelejt a bemutatott eseményekkel kapcsolatban: a repülőgép baleset során elhalálozott vagy megsérült libákra, akik feledésbe merültek a történtek után. (Irónia veszély)

Írta: Patrik

Szeptember  17-18-án rendezték meg a 10. Dining Guide Street Food Show-t, aminek most is az Andrássy út adott helyet. Voltam már több alkalommal is, hiszen ilyenkor egy helyre tömörül Budapest (és ezzel együtt Magyarország) szinte összes elérhető street food bisztrója és food truckja, így egy helyen tudok több ételt kipróbálni, összehasonlítani. Bár főzni egyáltalán nem tudok, enni annál inkább szeretek, új ételek kipróbálására pedig mindig készen állok.

Sajnos mivel kis fogyasztású ember vagyok, így általában egy alkalommal csak egy, maximum kettő ételre jut kapacitásom, de ez pozitívumként is említhető olyan tekintetben, hogy eddigi tapasztalataim alapján a manapság népszerű street food itthoni képviselői laktató adagokkal szolgálják ki a vendégeiket. Így aztán az ilyen többnapos eseményeknél igyekszem mindegyik napon kilátogatni, és minél több ételt letesztelni. Sajnos az időjárás ez alkalommal közbeszólt, mivel szombaton több zápor is volt, így nem kockáztattam egy megázást, és így csak a vasárnapi délután jutottam ki. Két számomra eddig új ételt sikerült kipróbálni, amelyikből az egyik csak desszert volt, de mielőtt erre rátérnék, pár szót írnék a street food jelenségről általánosságban, konkrétan a hazai helyzetet nézve.

A street food klasszikus értelemben véve azért terjedt el, mert gyorsan hozzá lehetett jutni, az utcán gyorsan el is lehetett fogyasztani, és mindezek mellett finom is és olcsó is volt egyszerre. Miután Magyarországon is kezdett teret hódítani ez az új gasztronómiai irányzat, úgy érzem keletkezett egy kis kifacsarás, csavar a dolgok alapelemében. Ugyanis  bár egyre több az ilyen étel és hely, az egyik alapelem, az olcsóság kezd eltűnni a hazai street food tulajdonságok közül. A legtöbb ilyen étel 1500 és 2500 Forint körül mozog jelenleg, ami bár nem nevezhető drágának, olcsónak sem mondható, főleg ha azt vesszük, hogy ennyiért vagy csak egy szendvicset kap a vendég, vagy esetleg mellé valami kis köretet. Ennyiért, vagy kicsivel többért már étteremben is lehet korrekt ételeket kapni, szóval itthon már a költségek csökkentése nincs a street food fogyasztás céljai között. Természetesen nem azt mondom, hogy fele áron kellene adni az ételeket, de úgy gondolom, hogy jellegéből adódóan a jelenlegi árak kicsit magasak, legalábbis ha a street food klasszikus fogalmát és célját nézzük. Mivel , ahogy már korábban is írtam, az adagok általában laktatóak, így az ár sem hagy negatív benyomásokat a vendégben, legalábbis saját tapasztalataim alapján.
A másik csavar ami itthon megfigyelhető, hogy a street food eredetileg egyszerűbb ételek formájában jelent meg, viszont ma már egyre kreatívabb, összetettebb és folyamatosan újító kompozíciók jelennek meg ezek között az ételek között. Az ínyencek számára viszont ez csak kedvező.

És akkor rátérnék a kipróbált ételekre. Elsőként a Che Che Bistroface Full Steak szendvicsét kóstoltam meg, mert valamiért ez még idáig nekem kimaradt, pedig már sok jót olvastam és hallottam róla. A szendvicsről készítői magabiztosan azt állítják, hogy az a világ legjobb steak szendvicse, amit az autójukon is nagy betűkkel hirdetnek. Na persze meg van csillagozva az állítás, és kisebb betűvel ott szerepel, hogy *”Szerintünk”. Szimpatikus ez a kissé humoros marketingszöveg, hát reméltem, hogy igazuk lesz.

A szendvics abban tér el egy szokásos hamburgertől, hogy nem hamburger húspogácsa található benne, hanem egy szelet marha steak. Ezen kívül mustármagos szósz, rukkola, paradicsom, cheddar sajt és házi lilahagymalekvár kerül a buciba. A szendvics köret nélkül 1700 Forintba került, de választhatunk mellé steakburgonyát, ha valakinek kevés lenne a szendvics.

Bennem vegyes érzések vannak a szendvics elfogyasztása után. Egyrészt összességében finomnak találtam, és jó ötletnek az összetételét. Ugyanakkor talán épp a különlegességének szánt steak volt a leggyengébb láncszem a kompozícióban. A marha ízét eléggé elnyomta a szósz, és a hagyamalekvár, bár a végeredmény így is ízletes volt. Külön érdekesség, hogy én semmilyen hagymát nem eszek meg nyersen, a sima hagymát pirított formában szeretem, de a lilahagymát még úgy sem. Ennek ellenére a szendvicsben található lilahagymalekvár kifejezetten ízlett, elég pozitívan egészítette ki a szendvics további összetevőit, viszont talán kicsit túlságosan is dominálta a szendvics ízét.

Pluszpont: eddig egyedül a Che Che Bistrocafe kocsijánál kaptam előrecsomagolt nedves törlőkendőt az étel mellé, amellyel étkezés előtt lehet tisztítani, fertőtleníteni a kezet, ami ugye a kézzel fogyasztható ételek esetében fontos dolog. Ez nagyon is értékelendő.
Értékelés: Mindenképpen próbáljátok ki, You should Give It A Try! Nekem sem ez volt az utolsó Full Steak szendvicsem.

A desszert egy Stroopwafel volt, amit a Lekker standján frissen gyúrt tésztából frissen készítettek. Aki nem ismerné, ez két ostyalap összeragasztva fahéjas karamellsziruppal, jelen esetben melegen, frissen sütve. Diétázóknak nem ajánlanám, mivel a szirup nagyon cukros, nagyon édes, de aki nem figyeli a kalóriákat, annak egy próbát mindenképp megér.

Érdekes a stand kinézete is, ami egy fából készült kis kétkerekes jármű, ezen készül a stroopwafel, a képen jobb oldalon látható fehér sátorban pedig a tésztát készítik, legalábbis innen hozta ki egy hölgy kötényben folyamatosan a tésztagombócokat.

Eredmény: Kicsit száraz, de ennek ellenére finom és laktató desszert, You should Give It A Try!

Terveim szerint a jövőben fogok még számomra addig ismeretlen, először kipróbált street food ételekről írni, és akár segíthettek is abban, hogy mi az, amit nem szabad kihagynom. Ha gondoljátok írjátok meg itt kommentben, vagy akár Facebook oldalunkon.

Aki ki fogja próbálni az itt leírt ételleket, annak előre is jó étvágyat kívánok!

Patrik

Sziasztok!

Ennek a blognak az elindítását két fő cél vezérelte. Az első és legfontosabb az volt, hogy tippeket és érdekes információkat adjunk Nektek, az élet különböző területeiről. A másik cél az volt, hogy kicsit ösztönözzük magunkat is, hogy új dolgokat próbáljunk ki, lehetőségeinkhez mérten minél többet.

Ezek alapján a GiveItATry! blogon minden bejegyzés valami olyan dolog értékeléséről fog szólni, amit annak írója akkor próbált ki először. Lehet ez egy kávézó, egy étterem, egy új film, egy kiállítás, egy új street food, egy ivós játék és még sorolhatnám. Nem szűkítjük le a kört egy adott témára vagy tematikára, de a lényeg, hogy Számotokra is elérhető tevékenységeket, termékeket fogunk kipróbálni, és az értékelések útján bíztatni Titeket is hogy tegyetek hasonlóan, vagy éppen kerüljétek el a bejegyzés alapját adó dolgot messziről.

Bízunk benne, hogy írásainkat szórakoztatónak, érdekesnek és hasznosnak fogjátok találni.

Kövessetek minket további felületeinken is. Give it a try!

Luca, Máté, Patrik, Ramóna