A Sully -(Csoda a Hudson folyón) Clint Eastwood legújabb rendezése, mely az American Sniper után ismét egy valós személy történetét dolgozza fel. Ez a személy jelen esetben Chesley „Sully” Sullenberger pilóta, aki 2009 januárjában sikeresen tett le egy utasszállító gépet a Hudson folyóban egy műszaki meghibásodás okozta kényszerleszállás során.

Mivel egy drámáról van szó, valószínűleg nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a tényleges landolás bemutatása nem a legfőbb eleme a filmnek, és inkább az eset utáni érzelmi (és fizikai) vívódás bemutatásán van a hangsúly a „hős” részéről. Viszont ennek ellenére mégis a filmnek az eseményt rekonstruáló része nevezhető igazán izgalmasnak, ami elég nagy hiba a készítők részéről.

Rengeteg módja lett volna, hogy valódi érzelemmel töltött jelenetek útján bemutassák Sully kapitány landolás utáni életszakaszának nehézségeit, de pont ez a rész sikerült véleményem szerint felszínesre. A film klasszikus drámai elemekkel dolgozik (szerettekkel való telefonbeszélgetés, családi kötelékek, visszaemlékezések), semmi olyat nem látunk, amit ne láttunk volna már máshol. Ezzel nem is lenne semmi baj, vannak ennek a műfajnak nagy művelői, akik így is képesek 2 órán át izgalomban tartani a nézőt. Ez Clint Eastwoodnak most csak mérsékelten sikerült. Tom Hanks karakterének nehézségeit úgy sikerül bemutatni, hogy sokmindenből kapunk, de semmiből sem eleget, így nem is tudjuk átérezni azt, amit kellene. Kapunk egy kis PTSD (Post Traumatic Stress Disorder) betekintést, egy kis magánéleti problémát, kicsit a szakmai ellenszenvből, de semmiből sem eleget ahhoz, hogy mélyen összekapcsolódjunk a főhőssel. Számomra ez negatívum volt. Főleg annak tekintetében, hogy Robert Zemeckis már 4 évvel ezelőtt készített egy teljesen hasonló tematikájú filmet Denzel Washington főszereplésével Flight (Kényszerleszállás) címmel, amelyik úgy gondolom jobban sikerült. Igaz, hogy ott nem igaz történet volt a film alapja, így nagyobb mozgásteret kaptak a készítők, és a főszereplő problémái is kissé más jellegűek voltak, de úgy gondolom, hogy az egy sokkal élvezhetőbb film volt. Mondjuk kérdéses, hogy itt mennyire rugaszkodott el Clint Eastwood mester a valóságtól, hiszen legutóbbi filmje esetében (American Sniper) ezt eléggé merészen meglépte, hogy valódi amerikai hősként állíthassa be a főszereplőjét, és hogy igazi akciófilmes elemeket is építhessen be a történetbe.
A rendező patriotizmusa itt is erősen érezhető, itt is teljes erővel azon dolgozott, hogy egy igazi amerikai hőst jelenítsen meg a vásznon, és volt pár pillanat, amikor ezzel túlzásba is esett. Meg kell viszont jegyezni, hogy itt ténylegesen egy hőstettről beszélhetünk, így jelen esetben jogosabb volt ez a törekvés, mint az Amerikai mesterlövész esetében.

A fentebb leírtak mellett viszont nem szeretném nagyon lehúzni a filmet, mert összességében egy egyszerű, klasszikus drámát kapunk, korrekt rendezéssel és korrekt színészi játékkal. Tom Hanks is és Clint Eastwood is úgy érzem, hogy ezt a filmet rutinból hozta, viszont ez is az egyik oka, hogy nem készült kiemelkedő film. Nincs benne egy olyan jelenet sem, amire pár hónap után is emlékezne az ember, pedig a történet erre adott volna lehetőséget.

Végeredményként a film egyszeri megtekintését mindenképpen javaslom, viszont nem javasolnám, hogy mindenképpen moziban nézzétek, szerintem elég megvárni a dvd kiadást, és egy unalmasabb estén otthon megnézni.

Végezetül még idetenném az Onion csatorna videóját, amelyben felhívják egy nagyon fontos dologra a figyelmet, amelyet mindenki elfelejt a bemutatott eseményekkel kapcsolatban: a repülőgép baleset során elhalálozott vagy megsérült libákra, akik feledésbe merültek a történtek után. (Irónia veszély)

Írta: Patrik