Kijutás az információkkal teli Kelepcéből és a látszólag átlagos Sherlock lakásból, azaz két szabaduló szoba élményei egy cikkben.
Hasonlóan a lazertaghez a szabaduló szobák is már egy ideje a bakancs listámon voltak, hiszen ki ne akarná bezáratni magát, hogy aztán agyát maxon pörgetve próbáljon kijönni, reménykedve, hogy sehol se fogják majd megijeszteni és a játékmester nem nézi majd nagyon hülyének :P.
Jelentem, azóta kétszer is eljutottunk szabaduló szobába és nem is vagyunk olyan csökött agyúak, mert mind a kétszer kijutottunk.
Elsőként 4-en mentünk a barátnőimmel a Kelepce nevű helyre, a játékot nem akarom lelőni, így csak annyit írok le, amit ők is elárulnak előtte. Egy valósághű szituációt teremtenek, ahol a cél az, hogy kiszabaduljatok, mielőtt az elrablóitok megérkeznek… az, hogy mi történik, ha nem vagytok elég gyorsak, a játék közben kiderül, én most nem árulom el.
A játék a hagyományostól eltérően úgy kezdődik, hogy egyesével csukott szemmel vezetett be minket a játékmester a játéktérre, és amig nem volt bent mindenki, addig nem is láttunk semmit. Ez már adott egy alap hangulatot, de a későbbiekben a berendezés, a zene és az, ahogyan a játékmester kommunikált velünk tovább fokozta a hangulatot. Talán annyit elárulhatok, hogy a szokásostól abban is eltért ez a szoba, hogy egyirányú volt a kommunikáció, mi nem tudtunk kérdezni, ellenben ha jó úton jártunk, de elakadtunk kaptunk hinteket, de szigorúan a történetbe építve, így sokkal izgalmasabb volt, mintha kiszóltunk volna woki-tokin, hogy „hahó, most ez miért nem nyílik ki?”. Továbbá eltért a Paniq szobás élménytől az is, hogy több kijutási út volt, így rengeteg információnk volt, és ez adta a pálya nehézségét. Mi alapvetően kulcsokkal és kódokkal dolgoztunk, de voltak olyan alternatív megoldások is, amihez nagyon más gondolkodásmód kellett, pl.: van egy olyan megoldás, ami nagyon kevés lépésből áll, és eddig csak egy csapat jött erre rá, egy gépészmérnökökből álló csapat…szerintem ez sokat elárul. :D A nehézségi szintet fokozta, az is, hogy voltak vakvágányok, amik nem vezettek sehova, ugyan erre célzások is voltak, de figyelni kellett nagyon. A játék az utolsó pillanatig okozott meglepetéseket, és amikor már azt hitted megvan a kulcs és kint vagy akkor volt még benne csavar vagy valami, ami elbizonytalanított...
Ennél többet nem is szeretnék elárulni. A lényeg, hogy nem lehetetlen, de sok benne a kihívás, sok benne a WTF-érzés, de a különböző gondolkodású emberekre is gondoltak. Nincs sok tapasztalatom még, ezért nagy következtetéseket nem vonnék le, csak a Pániq Szoba Sherlock-szobájával tudom összehasonlítani, de egy biztos a kettő teljesen eltér, nem nagyon lehetett átvinni az egyikből a másikba ötleteket.
Tehát a Sherlock lakása, ide már vegyes csapatba mentünk 2 lány, 2 fiú. Testvéremmel (lány) gondoltuk, ugyan Sherlock a legnehezebb pályája a Pániq Szobának, de mi már prok vagyunk, nem lehet minket átverni, tudjuk, hogy sok kamu kulcs van, és hogy sose a következő lépéshez jutunk, ha találunk valamit, hanem majd az a kulcs 2 lépéssel később kell. Szóval, azt gondoltuk rajta vagyunk a gondolatmeneten, a pasikat meg majd valahol biztos tudjuk hasznosítani :P.
Ezek után belöktek minket egy szobába, ahol látszólag minden rendbe volt… percekig csak rohangáltunk, mint a mérgezett egerek, hogy OK, de most mit kell csinálni, hol vannak az infók, sokkal nehezebb volt elindulni, mint a Kelepcében.
A keret sztori: „Dr. Watson izgatottan siet a Baker Street-i szabad csapat tagjaihoz az egyik sötét sikátorban. Egy levelet ad át nekik, miközben közli, Holmes bajban van! A rendőrség megfigyelés alatt tartja, így nekik kell őt tisztázni. A doktor távozása után kibontják a levelet, benne egy üzenet mely azt írja: Nekik kell tisztázniuk Holmest a vádak alól. A bizonyítékokat a Baker Street 221/B alatti lakásban fogják megtalálni, ahonnan detektívet elhurcolták.
Ti vagytok a Baker Street-i szabad csapat!
Nincs sok időtök, hiszen az igazságszolgáltatás ebben az időben nem vesztegette az idejét…
Az ilyen ügyek pedig általában kötél általi halállal végződtek…
Munkára fel!”
Itt egyféle kijutási mód volt, mégpedig, mindent ki kellett nyitni, ami zárva volt, alapvetően kódokat kellett megfejteni, számzárás lakatok voltak, és ami nagyon ötletes és egyben nehéz volt, hogy a látáson kívül más érzékszervekre is szükség volt egy-egy kód megfejtéséhez… Hát az biztos, hogy a szaglásunk nem olyan, mint a kutyáké, és lehet a fűszereket is többet kéne tanulmányozni. Itt is kaphattunk segítséget, sőt kérhettünk is, ha valamiben bizonytalanok voltunk, ez igazából annyiban segített, hogy ne menjen el túl sok időnk 1-1 dologgal, azonban itt ez nem volt a történetbe építve, így egy kicsit csalásnak éreztük és nem szívesen kérdeztünk. Ebbe a szobába, olyan sok csavar nem volt, mint a Kelepcébe, de nagyon ötletes feladatok voltak, és nagyon tetszett, hogy volt, ami automatikusan nyílt ki, nem pedig kulccsal. Ennél többet nem szeretnék mondani erről a szobáról se. Nagyon izgalmas volt, itt maga a történet kevésbé ment rá a feszültség keltésre, így a berendezés is ehhez igazodott, de nagyon hangulatos volt és a többi szobájuk is nagyon érdekesen hangzik.
Összességében biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy szabadulni voltunk, hiszen rengeteg új ötletet tartogatnak még a szobák és mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, mert 1 óra alatt annyi történetet gyártotok, amit hetekig emlegettek. You should GiveItATry!
Luca
