Doctor Strange – Varázsló a szuperhősök között
A Marvel filmes univerzuma megállás nélkül halad előre, akár a rajongók közti népszerűséget, akár a filmjeik bevételeit vesszük alapul. A „sorozat” legújabb részeként érkező Doctor Strange valami egészen új dologba nyúlt bele, viszont mégsem nyújt jelentős elrugaszkodást a korábbi Marvel filmektől.
A történet: adott egy rendkívül tehetséges, viszont egoista orvos. (Tony Stark orvosi köpenyben, khm.) Nagyra törő, céltudatos személy, akinek élete a munkája, de egy baleset következtében a kezei megsérülnek, használhatatlanná válnak, így a munkájának és élete értelmének úgy látszik vége. Az orvosok nem tudnak rajta segíteni, de talál egy közösséget, ahol a fizikai világból kilépve, varázslás segítségével talán tudnak rajta segíteni. Új dimenziók, terek, idősíkok nyílnak meg Stephen Strange előtt, és ahogy egyre mélyebbre merül ebben a világban, olyan dolgok részesévé válik, amik túlnőnek rajta, és talán az egész emberiségen.
A történet és az alapul szolgáló képregény világa megteremti a lehetőséget, hogy nagyon eltérjen a Doctor Strange az eddig ismert szuperhős történetektől. A kezdő jelenetben még azt hinnénk, hogy ez meg is történik, és valami elképesztőt fogunk látni, majd később ráeszmélünk, hogy tévedtünk.
A filmben vannak csodálatos jelenetek, ez vitathatatlan. Ezek a jelenetek azok az akciójelenetek, ahol a szereplők különböző dimenziók, asztrálsíkok között harcolnak egymással, folyamatosan manipulálva, rendezve környezetüket. Itt valóban leesik az ember álla, mert olyan vizuális orgia tárul elé, amire még akkor sem számít, ha látta az összes kiadott előzetest. Ez a film erőssége, ezek a jelenetek beszippantják az embert.
Ugyanakkor a film maradék 80%-át kitöltő jelenetek semmi újat nem adnak, sőt belesüppednek az eddig megjelent Marvel filmek tengerébe. Van egy elnagyolt eredettörténet, egy működő, de nem annyira lényeges szerelmi szál, egy mondvacsinált főgonosz (a Marvel filmek legnagyobb hibája véleményem szerint a kidolgozatlan, motiváció nélküli főgonoszok sora) és egy végső csata, ahol egy város felrobban, elpusztul, satöbbi. Hiába a kiszélesített univerzum és látványvilág, ha végül a film érdektelenségbe fullad.
Nem azt akarom mondani, hogy a Doctor Strange rossz film. Csak sajnos nem kiemelkedő. Nyilván egy első rész, és egy kötelező eredettörténet bemutatása mellett nehéz valami kimagasló alkotást készíteni, de nem lehetetlen még ebben a műfajban sem, lásd: Vasember első része. Itt most ez nem sikerült.
A film ritmusával nincs baj, a humora is rendben van, és a végső harc is tartogat meglepetést, ami szerintem eléggé megosztja a közönséget. Nekem például nem annyira jött be ez a végkifejlet, de elismerem, hogy jobb volt így, mintha lett volna 20 perc robbanás és verekedés, mint a hasonló képregényfilmekben.
Jó volt a misztikum beépítése a történetbe, viszont elfért volna belőle több is. Azoknak akik nincsenek teljesen tisztában a Doctor Strange képregényekkel, azoknak szerintem sok helyen maradnak kérdések, mert az egy-egy elejtett mondat a varázslatokról, eszközökről nem nyújt elég információt. A film értelmezhető nélkülük is, de a hiányérzet megmarad a nézőben.
Akit érdekel a Marvel filmes univerzuma, azoknak tudom ajánlani a filmet, mert tökéletesen beleillik a sorba, nem rosszabb mint a korábbi filmek, továbbá Stephen Strange fel fog tűnni a soron következő Marvel filmekben, szóval érdemes képben lenni a történetével és esetleges motivációival. Aki viszont nem annyira vevő erre az univerzumra szerintem válasszon másik filmet egy mozis délutánra, mert könnyen lehet, hogy csalódni fog.
Ha megnézitek akkor viszont arra figyeljetek, hogy 2 plusz jelenet van a film után, érdemes megvárni mindkettőt.
Valamint ne feledjétek: továbbra is nyerhettek egy páros mozijegyet, ha játszotok velünk a Facebook oldalunkon!
https://www.facebook.com/therealgiveitatry/
Hajrá!
Írta: Patrik